Attól tartok, órán nem hangsúlyoztam ki eléggé, hogy a blogposztról szóló előadás a blogposzt műfajáról szólt. Ennek egyik fő jellegzetessége, hogy informális, közvetlen és túlmutat a poszt alapjául szolgáló híren.

Minden eddigi posztnál ugyanaz volt az érzésem. Ez jó, de nem blog. Még külalakra is inkább a mainstream sajtó jellegzetességeit hoztátok (a képválasztás például tipikus).

Aztán rájöttem, hogy ti HVG-cikket írtok. Semmi informalitás, semmi kiszólás a szövegben. Még túl sarkos vélemények sincsenek, inkább csak óvatos felvetések, első gondolatok egy hír hallatán. Az meg még csak nem is  egy HVG-elemzés. De már az ős-Index is bátrabb volt ennél.

Műfaji hibridek készültek, na:) Ami önmagában nem baj, de ennyiért nem kell blogot olvasni. Rövid az élet, ennyiért nem kalandozok a blogoszférában, erre itt vannak a címlapok. Ha semmit nem akartok írni, ami nincs ott az alapul szolgáló hírben, akkor felesleges volt tollat ragadni.

Gondold végig: Te miért klikkelnél? Miért hagynád ott a főoldalt? Egy véleményért? Többlet információért? Egy történetért valakiről, aki egy cipőben evez veled? Frappáns savazásért? Anyázásért? Akkor azt írd meg.

Az én hibám, hogy nem tettem elég világossá, ezért most pótolnám.

Ne rövid cikkeket írjatok!

Ne is el nem kötelezett véleménycsírát.

Én értem, hogy a fizetett szerkesztőségi alkalmazott lebeg a szemetek előtt - már amennyiben nem csak hobbyszinten érdeklődtök az írás iránt. Azt is értem, hogy sok mainstream hírportált olvastok. Szinte látom magam előtt, ahogy a BKV-n a HVG-be mélyedtek. Nagyon dicséretes, de a feladat egy konkrét műfaj, egy BLOGPOSZT létrehozása volt.

Nem egy kurta HVG-cikk, nem egy vérszegény vélemény, nem egy alig elfogult helyzetismertetés.

Szubjektív  megjegyzés: A blogposzthoz elég fura a semleges képi illusztráció.

Efféle illusztratív, semmitmondó képeket a HVG nyomtatott kiadásában szoktatok látni, ha jól sejtem. Már az online média is inkább magát az eseményt fotózza (pl. Giró-Szász esetében a sajtótájékoztatót, nem egy egyetemi életképet). Ott is inkább a fura vagy sokatmondó pillanatokat. (ajánlom a kuncogó Lázárt itt http://index.hu/belfold/2012/11/16/matolcsy/) A blogok meg inkább asszociatív, jelentésbővítő tartalmat tesznek be, ha nem rögtön karikatúrát, mémeket, egy lolcat-et vagy egy gif-et. (http://varanus.blog.hu/2012/12/05/nyilt_haduzenet_orbannak)

A kép egy nagyon hatásos arculati elem. Ha egy blog vizuálisan altat, milyen lehet a tartalom?

Konkrét példa

Hogy a diákhitel/tandíj/keretszámok tengelyen maradjunk (gyanítom, lesz belőle még), hadd ajánljam figyelmetekbe a téma néhány lehetséges megközelítését a magyar blogoszférában (érdemes nézni a reakcióidőt, ez csak az utóbbi pár nap termése)

- Előhozni, rákeresni, beszkennelni Orbán 2008-as tandíjról és szolidarításról szóló nyilatkozatait

http://magyarinfo.blog.hu/2012/12/05/a_2008-as_orban_tokonrugja_a_2012-es_orbant_a_tandij_kerdeseben
http://vastagbor.blog.hu/2012/12/07/a_kurva_internet_hat_nem_megoriz_mindent

- Rámutatni a kormányzati látásmódra, számonkérni, savazni. A futball miért nem önfenntartó? Ekkora országban a felsőoktatás miért az? Enyhén demagóg, de blogban a görbe tükör jobb, mint a szenvtelen elbeszélés.

http://morgasjoga.blog.hu/2012/12/06/a_felsooktatasban_is_eljon_az_utasitasos_rendszer
http://magyarinfo.blog.hu/2012/12/05/a_10000-es_felsooktatas_tovabb_sulyosbitja_az_orszag_ket_reszre_szakadasat
http://mandiner.blog.hu/2012/12/07/keretszamcsokkentes_hol_a_nemzeti_sorskozosseg

- Mennyibe fáj a Diákhitel 2. az adófizetőknek?

A tandíj/diákhitel kombó ugyanis költségvetésileg pusztán kiadás-átcsoportosítást jelent a jelenből a jövőbe. A felsőoktatás finanszírozása ma jelentene kiadást, a diákhitelé mostantól kábé mindörökké.

Itt egy blog, amelyik kiszámolta.http://kiszamolo.hu/melyik-az-olcsobb-az-allamnak-diakhitel-vagy-a-tandij/

- Politikai, hatalmi szemszög

Ha már szenvtelen, semmitmondónál tartunk, Török Gábor így ragadta meg a témát anno: http://torokgaborelemez.blog.hu/2011/05/05/358_elszabadult_hajoagyu (Még az illusztráció is többet mond, mint egy egyetemi iskolapad vagy a közgáz épülete kívülről.) Még ez is személyesebb, mint az eddigiek. 

Összegezve

Tőlem hülyén hangzik, de kimondom:

Legyetek már fiatalok, plíz! Ne HVG-epigonok, ne a huszadik századi írott sajtót majmoljátok, ne azokkal a vizuális eszközökkel éljetek, ilyen újságírót már a "nagy", komoly szerkesztőségekben sem keresnek (maradt a nyakukon éppen elég). Ha még engem sem tudtok meglepni, az már régen rossz. 

Amit ingyen is hozzá tudtok adni egy hírhez, az a stílus, a frappás megfogalmazás, a személyesség, egy soundbite. A halvérűség pont nem vonzó egy blogban. Egy cikk csak úgy kinyilvánít. A blogposzt hozzád szól. Kommentelésre, lájkolásra ingerel.

De egy biztos: egy jó blog nem komolykodik, nem utánoz és nem beilleszkedni próbál mindenáron. Nincs ellenszenvesebb, mint egy blogger, aki meg akar felelni. Azt hagyjuk meg azoknak, akiket fizetnek az írásért.

Értékelésről

Fogok kommentelni, mert az előadás részének tartom a visszajelzést. (Bár akik az utolsó órában írnak, azok sokra ne számítsanak.) Tanár úr saját maga intézi a saját kommentjeit, feedback-et. Így ha Politikai Írás szól be kommentben, az minden esetben én leszek.

Egyébként lehet gyakorolni a kommentelést is. Nyugodtan megcáfolhattok:)

Jó munkát!

Nova E.