Áder János köztársasági elnök élve hivatalbeli hatáskörével, előzetes normakontrollt kérve az Alkotmánybírósághoz küldte a választási törvényt. Ezzel a lépéssel sokan fellélegeztek mind az ellenzék soraiból, mind pedig a kormánypárt tagjai közül. Mert hiszen van nekünk ilyenünk is-mondhatnák ők: a demokrácia alapelveire figyelő, az egységes államot képviselő, igazságos, a nép érdekeit előtérbe helyező köztársasági elnökünk is. Meg Alkotmánybíróságunk is. Akik képviselik a "legfelsőbb igazságot",akik megfeddnek minket, ha rosszak voltunk, és bölcs tanácsaikkal a jó útra terelnek. Ti is láthatjátok, drága barátaink és még drágább bírálóink, hogy fölösleges volt az aggodalom arról, hogy a saját képünkre formáljuk a független demokratikus állam képviselőinek intézményeit, újraszabjuk hatásköreiket, úgy, hogy minden törekvésünk gördülékenyen teljesüljön. Épp ellenkezőleg, egyszínűségünk megkönnyíti és tökéletesíti a párbeszédet.
Mégis furcsa valami ebben az egészben, legalábbis a kormány kommunikációjában a vitáról, hovatovább, hogy Orbán Viktor szavaival éljek: műbalhéról. Mert hát választási regisztráció lesz. Punktum. Ez már az új Alaptörvény is magában foglaltatja, igaz, az átmeneti rendelkezései között. Ennek mikéntjét volt hivatott megválaszolni az új választási eljárási törvény, melyet az Országgyűlés 2012. november 6-án szavazott meg, fogadott el.
A szavazást követően azonnal felhördült az ellenzék, kétségbeesésében az államfőért kiáltva, aki diplomatikusan elutasította ugyan a személyes egyeztetés lehetőségét, de ajánlotta szolgálatait a panaszok elolvasásában. Élve a lehetőséggel Mesterházy Attila az MSZP nevében, illetve Karácsony Gergely az LMP-t képviselve eljuttatták a Sándor Palotába jogi érveléssel alátámasztott kritikájukat. És vártak. Várt Sólyom László volt köztársasági elnök is, aki már október közepén adott nyilatkozatában felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes lesz figyelni mind a köztársasági elnök, mind pedig az AB döntésére. Hiszen meghatározó választ adhat majd arra a kérdésre, hogy mennyire működnek még a demokrácia felügyeletére hivatott intézmények a 2/3-ad "modernizációja" után, illetve hogyan váltja fel az update AB a megboldogult "láthatatlan alkotmány" által irányított Alkotmánybíróságot.
És várt Áder is. 5 hosszú napig, szinte kéjesen fürdőzve a hirtelen támadt népszerűségben, és jól megrágva minden ellenzéki kritikát. Azt nem tudjuk, meddig várt volna még, mert az alaptörvény 5 napban korlátozza az előzetes normakontrollra küldés válaszlehetőségét. Meg is született a várva vált döntés: szükségszerű az előzetes normakontroll. Az államfő hat rendelkezés alkotmányosságba ütközésének vizsgálatát kérte, továbbá a vizsgálat kiterjesztését a megjelölt pontokkal szoros tartalmi összefüggésben lévő más rendelkezésekre is. Az államfő kifogásolta a magyar állampolgárok helyhez kötött regisztrációs lehetőségét, szembe helyezve a magyarországi lakcímmel nem rendelkező, de itt tartózkodók levélben való regisztrációjával. Problémáját fejezte ki a kereskedelmi tévékben, rádiókban és moziban sugárzott kampányhirdetések korlátozásával szemben. Valamint a véleménynyilvánítás szabadságába ütközőnek találta, hogy a törvény tiltja a közvélemény kutatások eredményeinek ismertetését a választásokat megelőző hat hétben.
A döntést követően valami különös ritka dolog történt a magyar politikai életben: mindenki boldog volt. Boldog volt az egykori demokratikus ellenzék, boldog volt a jelenlegi baloldali ellenzék, boldog volt a Jobbik, boldog volt a Házelnök, és mind közül a legkülönösebb módon, boldog volt a hibát elkövető kormánypárt. (Gyurcsány Ferenc nem volt boldog, de ő napjaink leglelkesebb boldogtalanja, főleg ha ez együtt jár némi médiaszerepléssel is.) Mert van még itt figyelem és fegyelem, még családon belül is. Mert figyelemmel követjük a másikat, és építő jellegűen kritizálunk. Mert hallgatunk a másikra, és építő jellegűnek fogjuk fel a kritikát. Még ha azt is hittük ebben a nagy acsarkodásban, hogy ez nincs így. Mert családon belül a szeretetet és a bizalmat akár hitelbe is adjuk, hisz a vér az, ami összeköt. Vagy kicsit olyan ez az egész, mint egy képzeletbeli iskolában, ahol a diákok választanak maguknak osztályfőnököt, aki kiemelkedik a tanárok közötti hierarchiában, de nem felejtheti el, kik emelték ki. Vagy ha el is felejti, erre a diákok emlékeztetik, random osztályozva tanáruk pedagógusi teljesítményét, mert ez egy ilyen furcsa iskola.
Innentől kezdve az AB feladata a problémakezelés, vizsgálatukra 30 napjuk van. Az Országgyűlés január 5-ig e témában hátradőlhet, a kormánypártnak nem szükséges önkritikát gyakorolni. Az alkotmánybíráink azonban nem pihennek, még téli ítélkezési szünetüket is beáldozzák a legdemokratikusabb igazság érdekében. Mert ők már csak ilyen szorgalmasak.
Addig is alkotmányos kutatómunkában teli karácsonyt, és életképes, igazságos választási törvényben gazdag új évet kívánok nekik és magunknak!
