" A helyzet úgy áll, ha tandíj lett volna, akkor én ma nem állnék itt. Ha tandíj lett volna akkortájt, Önök közül nagyon sokan nem ülnének ma itt. Beszéljünk ismét egyenesen: a tandíj a magunkfajtákat kirekszti az egyetemekről." (Orbán Viktor 2008. február 13-án a Syma csarnokban)
Ezzel kampányolt Orbán Viktor 2008-ban a tandíj bevezetése ellen. Akkor népszavzást tartottak, aminek az eredménye egyértelmű volt: Nem akarunk tandíjat, semmilyen formában. Pedig akkor még nem is ilyen mértékű tandíjról lett volna szó. Többek között ez a népszavazás is hozzájárult a második Gyurcsány - kormány bukásához.
A múlt héten kihírdetett keretszámok azonban egyáltalán nem ezt a hozzáállást tükrözik. Összesen 10.000 hallgatónak lesz majd ingyenes helye a felsőoktatásba, mindenki más a saját zsebéből fizeti majd a tudást, ha tudja. A kormány azzal érvel, hogy csak a keretszámokat csökkentették, ami nem jelent szó szoros értelemben vett tandíjat. Ráadásul a kormány szerint ezzel növelni is tudják majd azok számát, akik a felsőoktatásban akarják majd folytatni.
Akik most kiszorulnak az állami támogatásból, miből fogják finanszírozni tanulmányaikat? Nehéz lenne elképzelni, hogy minden hallgatónk van félévente 200 - 250.000 forintja félretéve. Persze, ott a diákhitel, meg a diákhitel 2, aminek ugyan olcsóbb a törlesztő részlete, mint egy normál banki hitelnek, de senki nem akarja adóssággal kezdeni az egyetem utáni életet. " Valóban, a tandíjat ellenzem. Azt szeretném, hogy Magyarországon olyan felsőoktatási rendszer működjön, ahol képes legyen minden diák maga állni a tanulási költségét. (...) A cél egy teljesen új felsőoktatási rendszer kialakítása. Egy önmagát finanszírozni képes felsőoktatási rendszerben gondolkodom. (...) - Orbán Viktor 2012. augusztus. Valóban azt gondolják, hogy majd mindenki a bankba fog rohanni azért, hogy tanulhasson? Vagy ez lenne az az oktatási rendszer, ami önmagát tudja finanszírozni?
Naivitás lenne azonban azt gondolni, hogy működőképes az a felsőoktatás, ahol egyáltalán nem kell fizetni, Magyarországon legalábbis biztos nem. Az, hogy a HÖOK, a diákság hivatalos képviselő szerve, népszavazást kezdeményez az ingyenes felsőoktatásért nemcsak hogy értelmetlen, de még azt az érzetet is kelti, hogy a HÖOK egyszerűen nem ebben az országban él. Lehet azzal érvelni, hogy Ausztriában meg Németországban nincs, vagy alig van tandíj, de akkor ne csak ezt hasonlítsuk össze, hanem a gazdaság fejlettségét is. Azt követeljük, hogy legyenek nyugat - európai fejlettségi szintű intézményeink, de fizetni nem akarunk érte?
Tandíjra igenis szükség van és szükség van a felsőoktatás átalakítására is. Csak nem így. Szükség lenne egy jól működő, igazságos ösztöndíjrendszerre, amivel a jól fekészült diákokat díjazná a rendszer, a hátrányos helyzetűeket pedig segítené. A tandíjat pedig az átlagemberek pénztárcájához kellene mértni, nem pedig a felsőbb rétegéhez.
A kormány úgy tűnik sokat felejtett 2008 óta. Akkor még a Fidesz is tudta, hogy közülük sokan, ma nem ülnének ott a bársonyszékben, ha tandíjat kellett volna fizetniük. De a kormány nemcsak azt felejti el, hogy ők maguk honnan jöttek, de azt is, hogy gyakorlatilag a felsőoktatás az egyetlen lehetőség a kitörésre. Ez a rendszer azonban tovább nyitja az ollót, azt eredményezi, hogy a szegények gyerekei még szegényebbek lesznek, és nem kapnak esélyt a kiemelkedésre. De ez nemcsak erről szól, nemcsak arról, hogy egyeseknek jobb lesz, másoknak pedig nem, arról is szól, hogy minden társadalomnak szüksége van az erős szellemi tőkére.
Sokszor beszélünk a felelős válaztópolgár kérdéséről. De vajon ki lesz majd ténylegesen felelős válsztópolgár akkor, ha nem lesz elég jogász, politológus és közgazdász, akik elmondják véleményüket, mert ők is formálják a társadalmat, nemcsak a politikusok. Ki lesz felelős választóplgár akkor, ha már gimnáziumba sem íratják be a szülők a gyerekeiket, mondván, minek neki gimnázium, ha úgysem tudjuk majd kifizetni az egyetemet, menjen és tanuljon inkább valamilyen szakmát. Miért tanuljon nyelveket, ha diplomája úgysem lesz, ha pedig mégis, akkor úgysem megy majd sehova, mert vagy az adósságcsapdát nyögi, vagy röghöz van kötve.
Alapjában véve nem a tandíjjal van pobléma, hanem a mértékével és az azt bevezető rendszer minőségével. Nem is olyan régen még az volt a legfőbb célunk, hogy minél közelebb kerüljünk Nyugat - Európához. Egy jó oktatási rendszer ezt a felzárkózást segítené elő, de ez a rendszer csak egybizonyos rétegnek kedvez és a szegényebbeknek pedig azt üzeni, hogy ők bizony nem érnek semmit.
